Kövessetek minket Instagrammon is
Lovepedal Les Lius
97.000 Ft
Azonnal átvehető
Technikai paraméterek
Fender tweed overdrive
A Les Lius (ejtsd: lez lájösz, vagy les lijusz) az 50-es évek Fender erősítő érájának két legendás karakterét ötvözi egy pedálba. A háromállású kapcsoló egyik állásában a woody (fa-hangú, bár ez így magyarul kissé félreérthető) 5E3 Fender Tweed Deluxe, a másik állásban a High Power Twin (50's évek Fender Twin), illetve a különleges középállás, ahol a két erősítő karaktert lehet keverni összekeverni az ún. Tshcula üzemmódban.
A pedál alapállapotban előre beállított gain fokozatban van és a Volume szabályzóval állíthajtuk a hangerőt. Ugyanakkor a jobboldali lábkapcsolóval tovább gain fokozatot kapcsolhatunk be, amelynek a mennyiségét a potméterrel állíthatjuk.
True bypass
Csöndes lábkapcsoló
9V elem vagy tápellátás
Volt szerencsém 2003-ban Bob Dylan budapesti koncertjét a küzdőtér második sorából végighallgatni. Bár legalább tíz méterre volt tőlem, mégis az egész hangosítást túlharsogta a kísérőgitáros fantasztikusan gazdag, energikus Bassmanje... Innét kezdve etalon számomra a kihajtott öreg tweed erősítők hangja.
A Lovepedal vállalta azt a merészséget, hogy egy puritán effektben megközelíti ezt a legendás soundot.
Nagyon fontos tudnivaló, hogy a LES LIUS-tól nem várhatsz többet (de kevesebbet sem) mint egy kihajtott tweed Fender hangja. Erőssége a feszes kompresszió, a robbanékony mélyek és a gazdag, arányos felhangok. Egy elégedett felhasználó írja róla: "The tweed tones to my ear are extremely convincing. The Les Lius is very amp-like with very musical overdrive tones." ("Nagyon meggyőző a tweed-hangzás. A Les Lius egészen erősítő-szerű, igen muzikális overdrive hanggal.")
Maga a pedál (gondolod elsőre) szemtelenül minimalista: a lábkapcsolók mellett mindössze egy-egy hangerő potméter az overdrive és a booster részben, plusz egy háromállású billenőkapcsoló.
A későbbiekben majd még vitázom a telhetetlen, fanyalgó kritikusokkal, egyelőre csak annyit: a LES LIUS egy őszinte overdrive - nem áltat az illúzióval, hogy bármi értelme lenne annak, hogy plusz három-négy potival belenyúlj egy tökéletesen eltalált hangzásba.
Reálisan látja a helyét a kínálatban például ez a komment: "There are more versatile overdrives around, but you can't find more old-school tweedy Fender sounds packed into a pedal." ("Vannak sokoldalúbb overdrive-ok a piacon, de nem találsz olyan pedált, amely ennél jobban megfogná az old-school Fender tweed hangzást.")
Padlógáz
Ha gazdag, életteli gitárhangra vágysz, akkor bizonyára te is sokat kísérletezel az overdrive effektussal: jöjjön az erősítőből vagy pedálból. Az előbbi mód nagyon kényes: az 50W-os erősítő túlhajtásához egy egész aréna kell, az 5W-os pedig elvérzik egy klubdobos mellett is. A 20W-os '65-ös blackface Deluxe-om csodálatosan szólt a nappaliban kihajtva, de már klubban sem érvényesült eléggé a hangja, nem beszélve a színpadról: az SM57-es csak a töredékét vitte át a dinamikájának.
Az overdrive pedálok többségével pedig az a nagy gond, hogy már nulla gain szinten is erősen módosítják a hangot: csak egy szürke középtónust hagynak meg. Nem így a LES LIUS. Van egy klasszikus tesztem az overdrive pedálokkal: a normál dinamika egytizedével pengetek tisztán, majd bekapcsolom az effektet, és szépen lassan egy C9 bontogatásával jutok el a határozott majd erőteljes pengetésig. Az átlag overdrive esetében a bekapcsolásnál siralmasan beszűkül a hang, és a növekvő dinamikát sem tudja követni rendesen. A LES LIUS döbbenetesen eleven: lágy pengetés esetén csak a lábkapcsoló (egyébként rendkívül halk) kattanása árulja el, hogy üzemel a pedál. Aztán, ahogy erősítesz, egy egész világ nyílik meg a gitárhang mögött (amely közben tartja a színét és a dinamikáját), és végül egy kompresszált, mélyközép "fémes zsír" borítja be a hangképet.
Kísérletezésre is van lehetőség: a billenőkapcsoló két legendás hangot tud váltogatni vagy akár összekeverni. Az eddig tárgyalt beállítás a '5E3 Woody' (Tweed Fender Deluxe), a másik pedig a 'High Power Twin' (50's Fender Twin). A köztes állás az ún. 'Tchula', amelynek magyar áthallása a véletlen műve, egyébként a Lovepedal egy korábbi effektjéről kapta a nevét. Hangszertől, daltól, hangulattól függ, hogy épp melyik állásban használjuk a pedált (én a tweed-ért rajongok). És ha nem elég koszos a hang, a boosterrel még meglökhető esetleg a szólókban.
Egy potméter - két közönséges overdrive pedál áráért...?
Ahhoz képest, hogy milyen gyorsan beleszerettem a LES LIUS-ba, nagyon meglepett, hogy milyen sok komment panaszkodik a kezelőszervek hiánya miatt. Lássuk, hogy ezekre szükség van-e egyáltalán:
Gain. Tény, hogy a pedál fix gain-nel rendelkezik, de (ahogy írtam is) rendkívül érzékeny a pengetés dinamikájára, és fantasztikus gazdagság rejlik benne. A LES LIUS olyan, mintha a valóban a végcsöveket hajtanád a pengetés erejével. Egy gain szabályozó csak elrontaná a képet, előfok-ízű, mesterkélt hangokat produkálna. Ennek a pedálnak üvöltenie kell.
Tone. A LES LIUS olyan tökéletesen találja el a tartományok arányát, hogy ahhoz is nagy kár lenne hozzányúlni. Hevesebb pengetésre előtódul a mélyközép, de az erős kompresszió nagyon jól visszafogja. Próbáltam kikeverni (vagy legalább megközelíteni) a LES LIUS hangját egy Lovepedal AMP11-nel (amelyen van 'Drive', 'Bass', 'Tone' és egy booster) - de a LES LIUS annyira egyedi, annyira telitalálat, hogy esélytelen volt a próbálkozás. Az AMP11-nel sem tudsz hibázni, de az igazi tweed hangot a LES LIUS hozza. Egy szál potival...
A tesztelő hangszerek:
Marshall Class 5 fej
Fender Champ 600 combo (fejként is szolgál)
2×12 láda (öreg 35W-os Celestion hangszórókkal)
Fender Stratocaster 1992
Fender Telecaster (vegyes építésű) Gibson Classic '57 és Seymour Duncan Broadcaster hangszedőkkel
Epiphone Casino (Seymour Duncan Antiquity hangszedőkke
A tesztet és az összefoglalót Tar Sándor készítette